 Info Template |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Falusi turizmus
A turizmus, mint gazdasági ág nagyságára nézve harmadik helyen áll a világon, a fegyver, és kábítószer kereskedelem után. Mára már olyan szintre nőtte ki magát, hogy egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy a turizmus fejlesztését ne foglalja be alapvető céljaiba.
1986-ban született meg a turizmus legújabb, legátfogóbb fogalom meghatározása, eszerint: “a turizmuson egyrészt az ember állandó életvitelén és munkarendjén (lakásán és munkahelyén) kívül valamennyi helyváltoztatását és tevékenységét értjük, bármi is legyen azok konkrét indítéka, időtartama és célterülete. 
A turizmus másrészt az ezzel kapcsolatos igények kielégítésére létrehozott anyagi, technikai és szervezeti feltételek valamint szolgáltatások együttese.” (Csizmadia 1996)
A világon turizmus szempontjából vannak fogadó országok, amelyek vonzó kínálatot tudnak felmutatni. Ilyenek a tengerparti vagy hegyvidéki üdülőhelyek illetve Európa nagyvárosai, mint a kulturális turizmus által preferált desztinációk. Emellett léteznek még küldő, illetve vegyes fogadó és küldő országok is. A küldő országok célja, hogy fogadó országokká váljanak, annak érdekében, 
hogy a megtermelt jövedelem ne ki, hanem beáramoljon az országba.
A turizmus olyan iparág, amely a máshol megtermelt jövedelmet transzformálja át olyan területekre, ahol egyébként nem lehetne magas jövedelmet termelni. A küldő országok kiemelt turisztikai értékekkel nem rendelkeznek, az ilyen hagyományokban és látnivalókban vonzó vidékek számára a falusi turizmus lehet olyan lehetőség, amellyel ki tudnak törni a válságból. A falusi turizmust fejleszteni olyan területeken érdemes, ahol nincsenek kiemelt turisztikai értékek: tengerpart, a hegyvidéki, téli sportközpontok, vagy hévizek nyújtotta előnyök. 
Számos országban a jogszabályok is így rendelkeznek, falusi turizmussal, csak olyan településen lehet foglalkozni, ami nem tartozik a kiemelt üdülőterületek közé.
Az Uniós országokban a falusi turizmust a következőképpen jellemzik:
”Vissza a gyökerekhez! Ezzel kívánják kifejezésre juttatni a városba szakadt polgárok természetes vágyát és törekvését a szűkebb szülőföld újra felfedezésére, megismerésére és megismertetésére az új generációkkal” (Antal 1995)
Dr. Csizmadia Lászlónak a Magyar Falusi Vendéglátók Országos Szövetségének elnöke megfogalmazása szerint: A falusi turizmus a városon kívül, helyi és regionális vonzerőkkel rendelkező gondozott falusi, vidéki környezetben a belföldi és külföldi vendégek szabadidő – eltöltési szükségleteinek széles körű, kereskedelmi alapokon való kielégítése és az ezt szervező helyi intézmények és szolgáltatók együttműködése.
A falusi turizmus Magyarországon elsősorban nem a klasszikus tanyai vendégfogadást jelenti, mert erre még nincs meg a kellő kereslet, hanem az urbánus keretek között falvakban kiépült vendégfogadást, amely nagyon sokszor közel van valamely kiemelt turisztikai célponthoz, amely időtöltési lehetőséget nyújt a falun üdülő családnak. 
A falusi turizmus lehetőséget nyújt a mezőgazdaságban dolgozóknak, hogy jövedelmüket kiegészítsék, és fejlesztése elősegíti a kistelepülések felzárkózását.
”A falusi turizmus lényeges célja és előnye a meglévő épületvagyon és az adott régió természeti értékeinek hasznosíthatósága. A falusi vendéglátás arra kínál esélyt, hogy a szinte soha nem használt “tiszta szobák” –egy higiéniai modernizálás után - alkalmassá váljanak az adott térség természeti szépségei iránt érdeklődő turisták fogadására. A szállás biztosításán túl a vendégre főzni és mosni kell, a városi vendéget szórakoztatni szükséges, tehát bővíthető a vidéki foglalkoztatottság. Nagy előnye a vidéki vendéglátásnak, hogy a saját vagy helyi termékek direkt módon értékesíthetők. A falusi turizmus járulékos célja a népszokások, ősi népi mesterségek felelevenítése, az ezekkel kapcsolatos hagyományok újraélesztése és felkínálása a turisztikai szolgáltatásokban.” (Csepregi – Hajós, 1997).
A globalizálódás hatására a világ összeszűkülni látszik, a kultúrák egyre inkább homogenizálódnak, az egyes kultúrák egymásra hatása révén (és a domináns – elsősorban amerikai – kultúra nyomására) egyre inkább elveszni látszanak azok a kulturális különbségek, amelyek egyedivé tehetnek egy országot vagy egy népcsoportot. Az uniformizálódással szemben megfelelő válasz a falusi turizmus fejlesztése, amely a történelmi, kulturális örökség ápolásával és a gyökerek felé fordulással mindezek megőrzése mellett az érintettek egyéni vagy nemzeti identitástudatát is erősíti.
A falusi turizmus mind Nyugat-Európában mind Magyarországon a két világháború között alakult ki. A kialakulásának előfeltételei voltak, hogy az iparosodással a falvak egyre jobban elnéptelenedtek, és így a felszabadult ingatlanokat, kis befektetéssel falusi vendégfogadásra alkalmassá lehetett tenni. Ezzel párhuzamosan a faluról elszármazott városi lakosság, szívesen töltötte a szabadidejét falun, ahol gyerekeinek megmutathatta mindazt, amit ő gyermekkorában átélt. Magyarországon a polgárosodással egy olyan réteg alakult ki, amely igényelte a minőséges szálláshelyeket arra, hogy a szabadságát eltölthesse, de nem szeretett volna külföldre utazni. Mindezek mellett felmérték, hogy ez a legegyszerűbb mód arra, hogy a termelők legkönnyebben közvetlenül értékesítsék a termékeiket. Ezekhez az igényekhez kiváló feltételeket nyújtott a falusi idegenforgalom. Nyugat-Európában, azóta is folyamatosan fejlődik a falusi turizmus, míg Magyarországon a szocializmusban nem volt kívánatos ez az üdülési mód, majd a nyolcvanas évek végétől újra lendületet vett a fejlődés, aminek köszönhetően ma körülbelül 900 településen 8000-10000 vállalkozó 25000 ággyal várja a falu csöndjét választó potenciális üdülőket. E turisztikai vállalkozók többsége szervesen kapcsolódik az adott tájegység nyújtotta természeti és kulturális adottságaihoz, de nagyon könnyen szembe ötlik, hogy a falusi turizmus hazai tevékenységei és a kulturális kínálata a Nyugat-Európainál jóval szegényebb.
Szerbiában a falusi turizmus a hetvenes években kezdett kialakulni, de ez nagyon torz fejlődést jelentett, mert ott a falusi turizmus nem jelent mást a hegyekben lévő turisztikai központok körül létrejött néhány kirakat településsel. Ilyenek vannak a Tara hegységben, a Sirogojno etno falu Zlatibor térségében valamint Divcibara. Vajdaságban falusi turizmusról nagyon korlátozottan beszélhetünk. Néhány próbálkozás van szerte a tartományban, de ezek tartalma még nem érte el azt a szintet, hogy klasszikus falusi turizmusnak lehessen nevezni.
A falusi turizmus célja, olyan üdülési feltételek nyújtása a városi emberek számára, amelyet egy kiemelt üdülőhelyen sem talál meg. A falu a maga csöndjével, a természete nyújtotta erőforrásokkal olyan pluszt tud adni a feltöltődni vágyó ember számára ami máshol nem talál meg. A falusi turizmus szem előtt tartja mindemellett a hagyományőrzést, a vendég számára programként a hagyományos játékokat, mesterségeket, az ezekhez kapcsolódó népszokásokat lehet ajánlani. Az egész falusi vendéglátóhelyet be lehet rendezni, az arra a vidékre jellemző autentikus használati és dísztárgyakkal, úgy, hogy az a komfortfokozatot ne csökkentse.
A falusi turizmus, mint ágazat egy gyűjtőfogalom, ami önmagában nem életképes. Ha hozzá kapcsolódik a bor-, a gasztro- a lovasturizmus, és az aktív turizmus több hasonló válfaja akkor a falusi turizmus a kínálati piac szereplője lehet, mely komplex módon, a helyi vonzerő színvonalas termékké alakításával és csomagolásával érvényesülhet a turisztikai piacon. Mint átfogó turisztikai kategóriának nem csak a szállásadást, hanem az adott térség vonzóvá tételét is meg kell oldania. A vonzerők feltárása, kiaknázási módja és piaci értékesítése a falusi turizmus esetében eltér a megszokott turisztikai üzletágaktól.
Sokan azt gondolják, hogy a falusi turizmus egyenlő egy a falun működő fizetővendéglátással. Ez nem így van! A falun üdülő családoknak programot kell ajánlani, hisz nem várhatja el tőlük az ember, hogy egész nap a szobában a négy fal között üljenek. A programkínálat sokszínűvé tételében rejlik a falusi turizmus sikere vagy bukása. Egy vállalkozó nem tudja önállóan megvalósítani mindazt a programkínálatot, amit egy igényes vendég elvár. A programszervezést ezért összefogással kell elvégezni. Az összefogás lehet önkéntes alapon egy falu vagy kistérség vállalkozói által, vagy az adott helyi önkormányzat, vagy valamely civil szervezet kezdeményezésére. A falusi turizmus alapfunkcióját a falusi vendégvárók biztosítják. Az integráló szervezetek a funkciók működését segítik elő. Gazdasági szempontból az alapfunkciók működésének hatékonysága a perdöntő mert, ha ez nem működik optimálisan az az egész rendszer működését veszélyezteti.
”A falusi turizmusban a termék-előállítás csak a vendéggel együtt értelmezhető. Az átalakítási folyamat lényege nem más, mint az üdülésben pihenésben új élményekkel gazdagodott, kipihent, új ismereteket szerzett, új energiákkal feltöltődött, megelégedett vendég. Az átalakítás részfolyamatai a falusi házak, családok, illetve falvak vendéglátásra alkalmassá tétele a vendéglátó tudás megszerzése, a vendégek szabadidejének programlehetőségeinek a kialakítása és végül a kapcsolatteremtés a vendéggel és a vendéglátás lebonyolítása.” (Kovács 1997)
A rendszer alapvető rendező elve a vidéki vonzerők vendéglátáson keresztül történő értékesítése jövedelemszerzés érdekében. A falusi porták vendéglátásra alkalmassá tétele, a vendéglátás falusi környezetben való megszervezése lebonyolítása úgy, hogy abba a vendéget, is mint aktív közreműködő felet bevonjuk, és ezzel programot biztosítsunk számára.
A falusi turizmus tevékenységei pozitív és negatív hatással vannak a természeti környezetünkre. A bevételek lehetővé teszik, hogy az adott régió nagyobb gondot fordítson természeti értékei megőrzésére. Emellett kapcsolat jön létre az ember és a természet között, mely elősegíti a természetvédelem céljainak megismerését és megértését. A falusi turizmus az összes többi idegenforgalmi tevékenységnél jobban kötődik a természeti környezethez és tekintve az ágazat fellendülését, az infrastrukturális berendezések létesítése, a növekvő számú turista megjelenés mind potenciális veszélyt jelent a környezet számára.
A helyi önkormányzatok feladata az esetleges integráció mellett a falusi turizmushoz nélkülözhetetlen alap infrastruktúra kiépítése. Az önkormányzatoknak fel kell ismerniük és meg kell szervezniük a turizmus területén rájuk háruló feladatokat. Az egyik kiemelt feladat a táj és településkép kialakítása, a környezet rendbetétele, és annak folyamatos ápolása. Ki kell alakítani az adott település egységes arculatát, és harmonikus egységgé kell alakítani a természetet és az ember által alkotott építményeket. Mindezek mellett a másik fontos tényező az infrastruktúra kiépítése, amelybe beletartozik természetesen az alapvető mellett a turisztikai infrastruktúra kiépítése is. A meglévő adottságok a kiindulópontjai annak a képnek, amely a turistákban, kirándulókban kialakul. Ez a kép nem végleges, megváltoztatható, átalakítható.
© Copyright 2008-2011 Ostorka